Versenyelőnyt hozhat a digitális IQ
A cégek riasztó arányban vallanak kudarcot abban a tekintetben, hogy nem képesek a digitális technológiai beruházásaikat üzleti eredményekre váltani – mondja Kerekes Antal, a PwC Magyarország technológiához kapcsolódó tanácsadási szolgáltatásokat vezető cégtársa.

 

– Az elmúlt évek vállalati toplistáit böngészve könnyű észrevenni a változást: egyre több klasszikus iparág, illetve azok meghatározó nagyvállalatai tűnnek el, vagy veszítik el piaci pozíciójuk nagy részét egyebek mellett a digitális technológiák rohamos terjedése miatt. Felmérésükben a vállalatok digitális képességeit, a digitális IQ-t vizsgálták. Milyen következtetésekre jutottak?

– Egyebek mellett arra kerestük a választ, hogy milyen tényezők alapján nevezhetünk egy szervezetet digitálisnak, és pontosan mire vonatkozik ez a fogalom. Korábban a vállalatvezetők azt gondolták, hogy az informatika és a digitalizáció lényegében azonos területet jelentő fogalmak, de ma már a megkérdezettek többsége lényegesen tágabb értelemben tekint a digitális technológiákra. Talán a legfontosabb változás a korábbiakhoz képest, hogy az alaptevékenység kialakításában hogyan alkalmazzák az új technológiákat, a digitális megoldásokat.

A fejlődési folyamatot jól mutatja, hogy míg 2-3 évvel ezelőtt a magukat digitálisnak mondó vállalatok 60-65 százaléka gondolta magáról azt, hogy digitálisan intelligens, érti azokat a technológiai trendeket, melyek ahhoz szükségesek, hogy az új üzleti modelleket sikeresen alkalmazni tudja, addig 2017-ben már csak 52 százalék mondta ezt magáról. Persze nem arról van szó, hogy elbutultak a vállalatok, inkább az egyre bővülő megoldásokat látva elsősorban az alapozó technológiákkal vannak elfoglalva. Ismerik a lehetőségeiket, de ezek kiaknázásához hiányoznak például az adatelemzési, adatfeldolgozási képességeik, vagy éppen a megfelelő gépesítettség kiépítése. Valahogy úgy vannak ezzel a vállalatok, mint az az okos ember, aki a tudását folyamatosan bővítve rájön arra, hogy milyen hiányosak az ismeretei.

 

– Definíciószerűen leírhatjuk, hogy mit nevezünk ma digitális vállalatnak?

– Nehéz egyetlen meghatározást alkalmazni, mert a digitális vállalat értelmezése nagyon is iparág- vagy éppen vállalatfüggő. Amíg a pénzügyi vagy informatikai szektorban az alaptevékenység része a digitalizáció, a termelő vállalatok esetében ez nem annyira egyértelmű. Az a kérdés, hogy hol vannak azok az ellátásilánc-elemek, melyeket digitalizálni lehet. Sokan gondolták, hogy a mezőgazdaság nehezen digitalizálható iparág, de Magyarországon is látjuk azokat az eszközöket, megoldásokat, amelyekkel például a különböző mezőgazdasági munkák időszerűségét prognosztizálják. Arra is van példa, hogy drónok alkalmazásával mérnek fel különböző fertőzéseket, vadkárokat.
 
Tehát a hagyományosnak gondolt iparágakban is bőséges lehetőség van arra, hogy digitális eszközöket vessünk be. A felmérés alapján azt látjuk, hogy az iparágak között nincs nagy különbség digitális intelligencia tekintetében, valójában a törésvonal  a vállalatok között tapasztalható. Akik nem alkalmazzák az új technológiákat, rövid idő  alatt lemaradnak, míg az innovátorok, a digitálisan intelligensebbek, a folyamatosan  és szisztematikusan fejlesztők az élre kerülnek, és pénzügyileg is sikeresek. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy tartós eredmény akkor érhető el, ha a digitalizációt  nemcsak egy-egy részterületre, hanem a teljes vállalati működésre értelmezzük.

 

– Hol keletkezik az a digitális tudás, amelynek alkalmazásával a vállalatok belátható időn belül üzleti eredményt érhetnek el?

– E tekintetben egy érdekes, legalább háromszereplős helyzetnek vagyunk tanúi.  Hosszú ideig az egyetemek adták a k+f projektek bázisait, ott alakultak ki azok a laborok, műhelyek, amelyek meghatározták a fejlesztések irányát. Ehhez az akadémiai világhoz csatlakoztak olyan kutatóintézetek, amilyen például Németországban a Fraunhofer Intézet, amely erős ipari kötődése révén meghatározó szerepet vitt az ipar 4.0 technológiák kialakításában. Egy másik fontos terület a multinacionális cégek innovációs részlegeinek világa, akik élen járnak a digitális technológiák fejlesztésében. Ilyen például az IBM, amelynek hosszú éveken keresztül a legtöbb szabadalmi bejelentése volt, vagy a GE, amely budapesti fejlesztési központja mellett jelentős összegeket invesztál saját gyárai digitális átalakításába is.

 

Kerekes Antal:

"A hagyományos iparágakban is bőséges lehetőség van arra, hogy digitális eszközöket vessünk be."

 

De beszélnünk kell egy harmadik irányról is, ami abszolút váltás az eddigiekhez képest, ez pedig a startupvilág. Egy korábbi felmérésünk alapján azt látjuk, hogy nagyon sok pénz áramlik ebbe a szektorba a nagy hibahatárok ellenére. Erős az inkubáció, és számos profi csapat dolgozik azon, hogy ezeknek a vállalkozásoknak az ötleteiből eladható termék, a felhasználók számára elérhető szolgáltatás legyen. Kis túlzással egy startup ma már a GE-nek is komoly konkurense lehet, hiszen akár 3D-s nyomtatással előállított, olcsó kínai elektronika felhasználásával készült, ipari alkalmazásra kész szenzorokat tud kínálni néhány dolláros előállítási költséggel, amely rövid idő alatt beilleszthető bármely gyártó rendszerébe. Az igazi feladatot az új technológiák bevezetésének időzítése jelenti: aki elsőként vált, nagyobb kockázattal ugyan, de piacvezető lehet, viszont aki bevált technikát vesz, annak kisebb a kockázata, de könnyen lemaradhat. Ebben kell okosan egyensúlyozni.

 

– A startupvilág másik pólusát képviselik a hagyományos iparvállalatok, amelyek nem egyszerűen a túlélés receptjét, hanem a sikeres digitális átalakulás stratégiáját keresik. Számukra milyen lehetőségeket kínál a kialakuló digitális ökoszisztéma?

– Sajátos helyzetben vannak ezek a cégek, közülük számosan folytatnak ma is ipari környezetben kutatás-fejlesztést. Sok éven keresztül gyűjtöttek tapasztalatokat, olykor hibáztak is. Ezekből tanulva dolgozták ki azokat a vállalati-termelési folyamatokat, amelyek célja egyebek mellett a korábbi hibák elkerülése volt. Ez többnyire oda vezetett, hogy az innovációval törvényszerűen együtt járó kudarcokat már nem merték vállalni, aminek az lett az eredménye, hogy – különösen a fejlesztés területén – lelassultak.

E vállalatok számára kitörési pont lehet a startupokhoz hasonló fejlesztési folyamatok felgyorsítása, hiszen még napjainkban is többnyire iparáguk legjobb szakembereit alkalmazzák, bár kétségtelen, hogy az iparvállalatok legjobbjai nagyon nagy kísértésnek vannak kitéve, hogy kívül próbáljanak szerencsét. Másik fontos kérdés, hogy mi legyen a termékekkel.

 


Azt látjuk, hogy a napjainkban jellemző tömegtermelés a testreszabott, lényegesen több hozzáadott értéket tartalmazó gyártás irányába fordul.


 

Ez a trend jól megfigyelhető a gyártóeszközök világában: egyre gyakoribb az olyan opció, amikor nem egyszerűen eladásról, hanem kapacitás értékesítéséről és minél nagyobb értéklánc létrehozásáról beszélünk. Ahogy említettem, az egyedi gyártásnál a testreszabhatóság mértéke a meghatározó, hiszen csak a kontrollálható körülmények között készülő, minőségi termék lesz versenyképes a Kínában vagy még távolabbi vidékeken folytatott olcsó tömegtermeléssel szemben. És megint csak előkerül – ahogy a startupok esetében – az időzítés kérdése. Nagyon nehéz pontosan eltalálni, hogy egy új technológiát mikor érdemes bevezetni. Az iparvállalatok esetében egy-egy alkalmazás életciklusa lényegesen hosszabb, mint a szolgáltatóvállalatoknál, így nyilván irreális invesztíció lenne a jelenlegi robotikai vagy automatizálási rendszereket lecserélni, ezzel bizony még 10-15 évet együtt fognak élni.

 

– Hogyan tud egy vállalat dönteni a rendelkezésre álló számos technológiai megoldás közül úgy, hogy egy hosszú távon versenyképes megoldást válasszon, és ne a múló technológiai divat áldozata legyen?

– A technológia kiválasztása a cég kockázata, de én azt gondolom, hogy főleg az iparvállalatok nagyon pragmatikusan gondolkoznak. Ez azt jelenti, hogy ha egy beruházásnak a döntés pillanatában látszik a megtérülése, akkor abba valószínűleg érdemes befektetni. Persze a kockázat ekkor is fennáll, de ma olyan olcsó egy beruházást finanszírozni, hogy botorság nem élni ezekkel a lehetőségekkel. Szerintem nem érdemes arra várni, hogy kiderüljön, melyik lesz az adott iparág vezető technológiai megoldása, és csak ezt követően beruházni. Ugyanis mire ez kiderül, addigra a megrendelők már minőségben vagy árban az új technológiák alkalmazásából eredő előnyöket kérik számon: a tervezés rugalmasságát, a költségek csökkentését. Ha ezt egy cég nem képes teljesíteni, akkor jelentős többletköltséggel, végső soron az üzlet elvesztésével kell számolnia.

Magyarországon számos beszállítói hálózat működik, ezek kitettsége igen jelentős, hiszen a döntéseket az értéklánc szervezői nem itt hozzák meg. Olyan globális kitekintéssel rendelkeznek, melynek következtében nagyon könnyen leválthatják bármelyik beszállítójukat. Egy kínai, vietnámi vagy akár egy ukrán beszállítóval szemben gyakori érv, hogy nem tudják a minőséggel kapcsolatos elvárásokat teljesíteni. Ezeknél a cégeknél jellemzően nagyok az átállási költségek, magas a selejtarány, nem képesek kontrollálni a gyártási folyamatot.

De ha a digitális technológiáknak köszönhetően a gyártás minden egyes pontját ellenőrizni tudják, kikényszerítve ezzel a hozzánk hasonló minőségi gyártást, akkor csupán a piachoz való közelségünk már kevés versenyelőnyt fog jelenteni. És ne feledjük: az értéklánc szervezője Németországban pontosan tudja, hogy egy technológiailag fejlett kínai beszállítótól mit várhat el, és mire képes a magyar beszállítója. Ha nem tudjuk, hogy milyen technológiai megoldásokkal kell versenyezni, ha nem vagyunk versenyképesek, akkor ez komoly veszély, amit nem biztos, hogy meg kellene kockáztatni.

 

– Hogyan kell egy hatékony digitális átállási folyamatot megtervezni?

– Alapvetően két irányt érdemes végiggondolni, amikor digitális transzformációról beszélünk. Úgy gondolom, hogy csak a legnagyobb cégek és tőkeerős vállalkozások engedhetik meg maguknak, hogy teljes mellszélességgel belevágjanak a digitális átalakításba azzal, hogy nincs visszaút, végig kell vinni a folyamatot. Erre is sok példa van, rengeteg erőforrást invesztálnak ezekbe a projektekbe, és nagyon hisznek a sikerben. Ettől eltérően sokkal jellemzőbb a pilot jellegű megközelítés, ami azt jelenti, hogy bizonyos korlátozott méretű technológiákat vásárolnak meg a cégek, ezeket kipróbálják, a termelésbe illesztik, és amikor látszanak az eredmények, akkor lehet dönteni a további lépésekről. Ilyen pilot projekteket érdemes megvalósítani a kis- és közepes vállalatoknál is, hiszen az alkalmazott technológia annyira olcsó, hogy bárki megengedheti magának.

 

– Mégis milyen szempontokra érdemes különösen figyelni a projekt sikere érdekében?

– Az egyik kritikus tényező, hogy mennyi ideig tart az egész folyamat. A technológia nagyon gyorsan fejlődik, és akik csak lassan képesek egy digitális megoldás implementációjára, azzal szembesülhetnek, hogy az éppen aktuális projekt közepén már elérhetők olyan technikai megoldások, amelyek felülírják az addigi eredményeket. Létrejön egy jobb eszköz, hatékonyabb megoldás arra a problémára, amivel elkezdtek foglalkozni. Ezek a szervezetek valószínűleg nem túlságosan nagy erőforrásokat mozgósítva, nem túl elkötelezett módon egy olyan technológiai spirálba kerülve futtatnak projekteket, melyeknek aztán nem lesz eredménye. A másik fontos feladat, hogy gondoskodjuk megfelelő szakemberek alkalmazásáról.

Azok, akik eddig például állapotalapú karbantartást végeztek, és akár „kézrátétellel” tudták, hogy az eszközökkel milyen probléma lehet, nem biztos, hogy hajlandóak vagy alkalmasak számítógép előtt ülve adatokat és hőkamerás felvételeket elemezni, noha ezzel a módszerrel lényegesen több berendezés ellenőrizhető rövidebb idő alatt. Az említett tényezőkön kívül az is fontos, hogy legyen kellő bátorság sok kis kezdeményezést futtatni, hogy aztán ezekből kiválasszuk azt, amely valóban jó megtérülést és előnyös versenypozíciót biztosít.

 

– Magyarország hol tart ebben a digitalizációs folyamatban?

– Meglehetősen felemás képet látunk. Egyfelől nagyon erős helyi innovációs közösségeink vannak, ugyanakkor ezekbe kevés erőforrást fektetünk. Elsősorban azok a cégek aktívak ezen a területen, amelyek egy olyan beszállítói hálózat tagjai, ahol ezt részben elvárják tőlük, vagy más egyéb követelményeknek igyekeznek így megfelelni. De ezek a cégek külön világot képviselnek, ebből a szempontból nagyon zárt közösséget alkotnak. Persze ennek így is óriási jelentősége van, hiszen sok olyan szakember dolgozik náluk, akik később ezekben a diszciplínákban át tudják adni majd a tudásukat. Számos kezdeményezés van az egyetemek részéről is, nagyvállalati partnerségek alakulnak ki, megpróbálják az együttműködést erősíteni.

Kormányzati program is indult az ipar 4.0 jegyében, de a hétköznapi valóság az, hogy a betanított munkás sincs kellőképpen kiképezve, és a szakképzést folytató tanintézetekben sem nevelnek arra, hogy munkavállalóként képesek legyenek napi nyolc órát hatékonyan dolgozni. A frissen végzettek úgy jönnek ki az iskolákból, hogy erre nincsenek felkészülve, és nem látszanak arra utaló jelek, hogy az új generáció lehetőséget lát és szívesen dolgozik ezekben a cégekben.

Pedig a közelmúltban készített felmérésünk szerint – 17 ezer 16 és 26 év közötti fiatalt kérdeztünk – egyértelműen megállapítható, hogy nagyra értékelik, ha modern eszközökkel dolgozhatnak, és ha ezeknek az eszközöknek, szélesebb értelemben a digitalizációnak a munkájukban valamilyen szerepe van. Sajnos az elemzéseink alapján nem állíthatom, hogy nagyon jól állnánk ebben a folyamatban. Nem egy Németországgal összevethető a hazai eredmény, persze nem is invesztáltunk ebbe annyit. És az is tagadhatatlan, hogy kimaradtunk a digitalizáció első hullámából, de megvannak az esélyeink. A technológia itt van, elérhető áron beszerezhető, és alapvetően döntés kérdése, hogy sikeresek legyünk.

Új korszak előtt a hálózati iparág
A Cisco előrejelzése szerint a blokklánc-technológia, az autonóm eszközök és a virtuális asszisztensek lesznek az elkövetkezendő évek uralkodó technológiai trendjei az üzleti világban, de a hálózatok és a kiberbiztonság nélkül ezek is csak víziók maradnak.
Nagyobb biztonság a gyártásban
A Rittal IT-szakértői szoros együttműködésben dolgoznak az ipari vállalatokkal azért, hogy megfelelő IT-infrastruktúrát hozzanak létre az ipar 4.0 számára, beleértve az edge computing platformokat is.
Kínában köt üzletet a Kürt
A kínai Szilícium-völgynek számító Shenzhen város befektetés-ösztönző vállalatával, az Invest Shenzhennel kötött együttműködés keretében a Kürt Csoport Big Data alapú megbízás küszöbén áll Kínában.
Okoskijelzők használata
A felhasználókkal kommunikáló elektronikai berendezések tervezésének egyik legfontosabb folyamata az ember-gép interfész (HMI – human-machine interface) kialakítása.
A robotika bionikai megközelítése
Kis könnyű súlyú, pneumatikus meghajtással rendelkező robotok együtt dolgoznak az emberekkel és a polip lábai alapján modellezett fogóval: a Festo Bionic Learning Network mérnökei három jövőbe tekintő koncepciót is bemutattak ebben az évben.