Urbán fitnesz
Az ipari termelés aktuális, sorban a negyedik technológiai forradalma nyomán Európa-szerte gombamód szaporodnak az intelligensnek nevezett városok. Mindeközben az átlagemberek túlnyomó többségének jó ha halvány fogalmai vannak arról, mitől lesz egy város igazán „okos”.

 

Manapság már definíció rögzíti, melyik településnek magas az IQ-ja: ha az épített környezetben „megvalósul a fizikai, digitális és humán rendszerek hatékony integrációja”, ami hosszú távon „fenntartható jövőt biztosít” a város lakóinak. Egy-egy ilyen településen – a nyomtatásban és digitálisan egyaránt hozzáférhető Smart City kézikönyvek egyike szerint – egyszerre sokszorozódik meg a szolgáltató képesség, az újfajta munkahelyek révén csökken a munkanélküliség, és végül, de nem utolsó sorban, a fejlődés úgy válik töretlenné, hogy a vonzó lehetőségek miatt tartósan alacsony marad az elvándorlás, sőt, a város csábító lakóhely lehet új betelepülők számára is.

A közlekedésirányítás digitalizálása, a kerékpározás kötöttpályás közlekedéssel való összehangolása, vagy a városi parkolás felhasználóbaráttá alakítása nemcsak a reggeli és az esti csúcsforgalmat, a levegő szennyezettségét segít csökkenteni, hanem a közlekedési dugókban üldögélők stressz-szintjét is. A tömegközlekedési eszközök várható érkezését nemcsak a megállókban található kijelzőkre, hanem a mobilalkalmazást használók telefonjaira is valós időben továbbító BKK Futár, illetve a regisztrációt követően – két villamosmegálló között – fél óráig térítésmentesen használható MOL Bubi kerékpárok a magyar főváros tömegközlekedésén is sokat okosítottak. Más kérdés, hogy Budapesten bőven akadnak még fehér foltok a városi közlekedés pallérozásában.

 

A városok növekvő IQ-ja növelheti a településbiztonságot, sőt nagyobb önállóságot is biztosíthat.

 

A városi tereket ugyancsak lehet – például környezetvédelemre és takarékoskodásra – okítani. A berlini Potsdamer Platzon például a járófelület alatti tartályokban gyűjtik az esővizet, amelyet aztán a tér zöld növényzetének az öntözésére, a környező irodaházak WC-tartályainak a feltöltésére használnak. New York egyes városrészeiben telítettség-érzékelők jelzik, mikor telnek meg a kukák, így nem a félig üres konténereket gyűjtögetik össze, de az sem fordulhat elő, hogy a tartály rendre túlcsordul. A lakossági nyilvántartások ugyancsak digitalizálhatók. A hazaihoz hasonló Ügyfélkapu továbbfejlesztett verziója Vancouverben például szöveges üzeneteket küld a vészhelyzetekről, sőt az útlezárásokról is. Az Észtországban 2014-ben bevezetett elektronikus személyi igazolvánnyal pedig nemcsak az egészségügyi szolgáltatásokat lehet igénybe venni, hanem – digitális aláírásként – iratok hitelesítésére is alkalmas.

A városok növekvő IQ-ja növelheti a településbiztonságot, sőt nagyobb önállóságot is biztosíthat. A termőföldet sem igénylő, vízkultúrás rendszerekkel működő „függőkertek” segítségével például rábírhatja a városlakókat, hogy visszataláljanak a természethez. A szenzorokkal felszerelt high-tech kaspók ugyanis jelzik, mikor kell öntözni, tápoldatot pótolni vagy épp a fényviszonyokon javítani. Noha az okoskerteknek Amerikában elsősorban a kisebb, egyéni felhasználásra tervezett verziója kelendő, Japánban rendre közösségi kerteket varázsolnak többszintes elhagyatott raktárépületből.

Tanulópénz

Bármilyen csábítóak is, a lehetőségekből a legtöbb településen legfeljebb elvétve valósítanak meg egy-egy elemet. A nagy kockázattal megtérülő, cserébe viszont rendre elég borsos árú kezdeményezéseket a városvezetők zöme vonakodva fogadja. A magánszféra hasonló okokból óvatoskodik, így a projektek jelentős részét közpénzből kellene finanszírozni, amit nehezít, hogy az okos megoldások tervezésében és kivitelezésében  jártas szakemberekből is hiány van.

Az önkormányzati, illetve országos állami intézmények közötti korlátozott átjárás további akadályát jelenti az okosításnak. A városszervezés szereplői sem a rendelkezésükre álló büdzsét, sem az információkat nem osztják meg egymással, így az intelligencia növelése már az alapoknál elbukhat. Rendre külön keretből gazdálkodnak például a kötöttpályás és közúti közlekedésért felelős döntéshozók, nem beszélve a környezetvédelemért, vagy épp az egészségügyért, oktatásért felelős szektorok képviselőiről.

Ezért is fordulhat gyakran elő, hogy az egymástól független, mini kezdeményezések egymás elől halásszák el a forrásokat, a mégis megvalósuló projektekben pedig sokszor többszörös az átfedés. Nem zökkenőmentes a városlakók bevonása sem. A szélessávú internet-hozzáféréssel nem rendelkező, szegényebb, vagy idősebb városi lakosság nemcsak bizalmatlan, sokszor nem is fogékony az intelligens megoldások iránt.

Zöld, fenntartható és ilyet még nem láttál
A Magyarországi Svéd Kereskedelmi Testület 2018-as Gran Prize Interdiszciplináris Innovatív díját a hulladékvizek halogénmentesítésére fejlesztett technológia és egy páratlan tetőhűtési megoldás kapta.
Sok az adat, kevés az ember
Az IBM kutatása szerint naponta összesen 2,5 trillió byte adatot generálunk. Az IoT eszközök térnyerésének köszönhetően ez a szám folyamatosan növekszik, amire elsősorban az információtömeget kezelő adatközpontoknak kell felkészülniük.
A robotika jövője
Az embereket megosztja a kérdés, milyen lesz a jövő, ha a robotok megjelennek a mindennapi életben. Míg egyesek a robotokra humanoid lényekként tekintenek, amik majd elveszik tőlünk a munkahelyeket, sokakat lenyűgöznek, és a jövőt a robotokkal képzelik el.
Mobil robotok minden iparágban
Előbb-utóbb szinte minden iparágban megjelennek a mobil, illetve az együttműködő robotok, amelyek már nem csupán a versenyképesség növelésének eszközei, hanem a túlélés zálogai.
Egy kártevő különös története
Korábban már sok szó esett a WannaCryptor kártevőről, azonban sokan azóta is lebecsülik az ezzel kapcsolatos veszélyeket, és nem tettek meg mindent a hatékony megelőzés érdekeben.