Pályázatot tévesztettek
A „pályázatírói szervezetrendszer” sajátos működése is közrejátszhat abban, hogy az EU csalás elleni hivatala, az OLAF 2015-ben 17 gyanús hazai esetet vizsgált ki, és csaknem az összes, 14 esetben bizonyítottnak is találta a visszaélést.

 

A hét évre összesen 750 milliárd forintnyi uniós támogatás mellett tavaly 80, míg idén 83 milliárd forintot szán fejlesztési és innovációs célokra a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap. A hazai K+F körképet évről évre átfogóan elemző Deloitte nemzetközi tanácsadó cég tavalyi felmérése alapján nő ugyan a hazai innovatív vállalatok száma, a valóságban azonban a magyarországi cégek nem feltétlenül tülekednek az uniós pénzekért. Pedig a megkérdezett vállalkozások háromnegyedében tisztában voltak a fejlesztéssel együtt járó adókedvezményekkel, a válaszadók fele mégsem él az innováció adta lehetőségekkel.

 


A hazai piacon valójában évek óta egy viszonylag szűk vállalkozói réteg használja ki a támogatások adta lehetőségeket. Kutatás-fejlesztésre leginkább a nagyvállalatok költenek.


 

Két évvel ezelőtt például a magyarországi kutatás-fejlesztésre és innovációra költött kiadásoknak a 80 százalékát három vállalat, az Audi, a Richter és a Teva dobta össze. A Deloitte beszámolója szerint a K+F iránti érdeklődés legnagyobb gátja az adójogszabályok következetlensége, a túlbonyolított pályázati rendszer, a hatóságok – azon belül is a NAV – nem épp következetes elbírálási módszerei.

A legnagyobb hazai cégek innovációs kedve mindezzel együtt mégis megközelíti a nagyvállalatok Európai Unióban mért átlagát. Igaz, míg itthon a legnagyobb vállalatok 70 százalékára jellemző, hogy rendszeresen költ kutatásra és fejlesztésre, az unióban a nagyvállalatok négyötödére jellemző a kezdeményező készség. A közép- és kisvállalatok újításra való nyitottságán pedig bőven van még mit csiszolgatni Magyarországon.

Mindenhol igaz, hogy minél nagyobb egy vállalat, annál nagyobb a kezdeményező készsége. Miközben azonban az unióban a közepes méretű cégek 65 százaléka és a kisvállalkozások több mint fele sem megy el a kutatás-fejlesztésben rejlő lehetőségek mellett, addig Magyarországon az előbbi vállalatok körének alig a felét, míg utóbbiaknak legfeljebb a negyedét sikerül a pályázók közé bevonni.

Magyarország (és az egész régió) különösen a nyugati és az északi uniós tagállamok mögött marad el az egy főre vetített kutatás-fejlesztési ráfordítások terén. Miközben Svédországban közel 1400, Dániában és Finnországban több mint 1300, Ausztriában majd’ 1000, Németországban 900, az Egyesült Királyságban közel 500, de még Csehországban is több mint 270 euró az egy főre jutó innovációs ráfordítás, addig a magyarokra mindössze 120 euró jut fejenként.

Eredményválság

A legutóbbi ciklushoz képest mintegy három-négyszeresére növekedett támogatási összeg mellett a kis- és középvállalatok számára – mint azt Márkus Csaba, a Deloitte K+F és állami támogatásokkal foglalkozó szakértője a Piac és Profit magazinnak kifejtette – nem a források elérhetősége, sokkal inkább a projektek sikeressé és anyagilag kifizetődővé tétele a legnagyobb kihívás. Miután azonban a szóban forgó vállalkozások korlátozott piaci tapasztalattal rendelkeznek, üzleti tanácsadásra, piaci mentorálásra szorulnának. Az már a 22-es csapdája, hogy mindennek a költségeit rendre nem tudják fedezni.

 


A hazai K+F szektor további hiányossága, hogy erősen centralizált: a pályázatok közel 70 százalékát fővárosi intézmények adták le, így a támogatások közel háromnegyedét budapesti pályázók nyerték.


 

A KPMG nemzetközi üzleti és adótanácsadó cég 2015-ös felmérése szerint az előző ciklusban a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egymaga 113 sikeres, összességében 22,5 millió eurónyi támogatást érő pályázattal büszkélkedhetett. A Közép-Európai Egyetem pedig 26 millió eurót kasszírozott, „mindössze” 62 sikeres pályázattal.

A vállalatok előszeretettel kötnek oktatási intézményekkel kutatási-fejlesztési támogatások elnyerése érdekében olyan együttműködéseket, amelyek piaci körülmények között sokszor teljesen életképtelenek lennének. Legutóbbi felmérésében a Deloitte rámutatott, hogy a vállalatok és a felsőoktatási intézmények közötti együttműködést elsősorban a hallgatók gyakorlatorientáltabb oktatásával, az intézményi döntéshozatal gyorsításával, az egyetemek laborkapacitásának fejlesztésével, valamint a kihasználtság optimalizálásával lehetne javítani.

Miközben az egyetemeket még nem túl kifizetődő körülmények között is szívesen választják partnernek, más vállalatokkal szemben – a Deloitte felmérése alapján – a pályázni kívánó cégek még az átmeneti baráti viszonytól is ódzkodnak. A válaszadók több mint négyötöde csak akkor működik együtt külső vállalkozásokkal, ha az kifejezetten szükséges a K+F projekt megvalósításához, pedig egyre nagyobb az olyan kiírásoknak az aránya, ahol a kooperáció a sikeres pályázás előfeltétele.

Homályos átláthatóság

Az előző, 2007 és 2013 közötti ciklushoz képest mégis mutatkozik némi javulás. Minderre elég nagy is a szükség, akkoriban ugyanis – a portfolio.hu 2015-ös összefoglalója szerint – sok esetben az elbírálás következetlensége és hiányosságai miatt „nagyon sok K+F pályázat nem érte el a célját, mert (...) gyakran olyan projektek kaptak forrást, amelyek semmiben sem jelentettek újdonságot, illetve nem volt piaci hasznosulásuk”.

Egy napenergiával működő kukaprés leendő telephelyén például a megvalósulási tanulmány készítése közben derült ki, hogy a berendezések kulcsfontosságú részeit be sem szerezték, a próbaüzem pedig vagy nem volt sikeres, vagy meg sem próbálták a gépeket működőképes állapotba hozni. A szóban forgó pályázó végül elállt a támogatási szerződéstől, a felvett összeg visszafizetésére azonban sokszor annak ellenére sem kerül sor, hogy a beígért eredmények nagy jóindulattal is csak részben teljesülnek.

 


„A piaci szereplők gyakran a piaci feltételeknél egyszerűbben elérhető forrásként tekintenek az innovációs forrásokra, kialakult egy pályázatírói és innovációs menedzseri szervezetrendszer, amely abban volt érdekelt, hogy minél több pályázat nyerjen”.


 

Lényegesen kevesebb figyelmet kap, hogy a projekteknek van-e célja és értelme – így az összegzés nem épp hízelgő tanulsága. A „pályázatírói szervezetrendszer” sajátos működése is közrejátszhat abban, hogy az EU csalás elleni hivatala, az OLAF 2015-ben 17 gyanús hazai esetet vizsgált ki, és csaknem az összes, 14 esetben bizonyítottnak is találta a visszaélést.

Magyarország ezzel tavalyelőtt dobogós helyezést ért el az EU-tagok között. Más kérdés, hogy a Magyarországon 2008 és 2015 között feltárt visszaélések apropóján a magyar igazságszolgáltatási szervek felé küldött majd kéttucatnyi javaslatból eddig érdemben mindössze néggyel foglalkozott és az ügyészség csak egy esetben emelt vádat.

Nagy kihívás a magyar cégeknek a kibertámadások kivédése
A magyar informatikai szakemberek 67 százaléka az ügyféladatok védelmét tartja a vállalatok előtt álló legkritikusabb kihívásnak - derül ki a Panda Security felméréséből, amely arra is rámutatott: az elmúlt egy évben a válaszadó cégek 60 százalékát érte eredményes kibertámadás.
Kibervédelem ipari méretekben
A vállalatok több mint 80 százaléka az IIoT-technológiák bevezetésekor nem dolgozott még ki formális intézkedési tervet a kiberbiztonsági helyzetek hatékony kezeléséhez.
Új korszak a gyártásban
A mobilitás kiaknázása az automatizálás következő lépcsőfokát jelenti az ipar 4.0 megoldások terén. Az autonóm módon navigáló robotok gyorsak, pontosak és akár egy repülőgépet is elvisznek a hátukon.
Gyűjtögető kiberbűnözők a gyárban
Az ipari környezetek eredményes védelméhez a vállalatoknak nemcsak saját adataik, hálózatuk és rendszereik, hanem teljes IIoT-ökoszisztémájuk kiberbiztonságáról gondoskodniuk kell.
Hét kérdés 3D nyomtatás előtt - technológia és az alapanyag kiválasztása
Manapság számtalan, különféle 3D nyomtatási technológia és alapanyag közül választhatunk, és az eljárások száma idővel csak nőni fog.