Minden, amit eddig nem tudott az Ipar 4.0-ról
Vajon lehet-e még újat mondani az IoT és az Ipar 4.0 témájában? A jogos kérdésre alapos választ kaphatnak az érdeklődők, ha november 17-19. között csatlakoznak ahhoz a nagyszabású, három napos online konferenciához, melynek során szóba kerülnek egyebek mellett az Ipar 4.0-hoz kapcsolódó várakozások, a kétségtelen eredmények mellett az olykor irreálisnak bizonyult igények és a következő évek meghatározó trendjei.

 

Szó lesz a hazai digitalizáció állapotáról, a technológiai kihívásokról és a vírusjárvány következtében előállt rendkívüli helyzetről. A Smart Factory ConnAction konferencia apropóján beszélgettünk a hazai ipari informatikai piac egyik meghatározó cégének vezetőjével, a konferenciát szervező Com Forth Kft. ügyvezető igazgatójával, Bóna Péterrel.

 Jövő Gyára:  Ha a gyártóipar elmúlt néhány évének legfontosabb technológiai változásait kellene felsorolni, szinte bizonyos, hogy például az IT-megoldások, az automatizálás és a robotika térnyerése mellett előbb-utóbb előkerül az Ipar 4.0 is. Az elnevezést iparágtól és munkakörtől függően mindenki másként próbálja meghatározni, és vérmérséklete alapján vagy a multik globális marketingstratégiájának gondolja, vagy - mint ahogy számos szakértő - valódi technológiai forradalmat lát az elnevezés mögött. Lehetséges egyetlen kifejezéssel egy rendkívül összetett, soktényezős folyamatot leírni?

 Bóna Péter: Kétségtelen, hogy mint minden népszerű elnevezés, az ipar 4.0 is számos esetben hatásos hívószónak bizonyul. Csupán néhányat említve, melyekkel a közelmúltban találkoztam: logisztika 4.0, HR 4.0, értékesítés 4.0 vagy nem is olyan rég valaki azt kérdezte tőlem, hogy a Smart Factory ConnAction virtuális verzióját nevezhetjük-e konferencia 4.0-nak. A kifejezésnek természetesen létezik hivatalos definíciója, ez megnézhető akár a Wikipédián is.

Az elnevezést 2012 óta használják, ugyanis ekkor hozták létre az ipar 4.0 platformot Németország vezető technológiai nagyvállalatai azzal a céllal, hogy a német gazdaság teljesítményét erősítsék. A konzorcium tagjai azokra a technológiai megoldásokra - az üzemi informatikai fejlesztésekre, vagy a gépekből nyert adatok alapján optimalizált gyártásra - helyezték a hangsúlyt, amelyek segítségével tovább növelhető Németország globális versenyképessége. Nem lebecsülve a platform érdemeit, olyan rendszerekről beszélünk az ipar 4.0 esetében, amelyek már korábban is léteztek. De a legfontosabb, hogy nevet adtak egy már évekkel ezelőtt is létezett koncepciónak.

Az európai történésekkel szinte egyidőben 2014 márciusában az Egyesült Államokban is megalakult az általuk ipari internetnek nevezett konzorcium (IIC). Érdekes megfigyelni, hogy ezt a szervezetet alapvetően nagy szolgáltató cégek alapították (GE, Intel IBM, Cisco, AT&T), és nagyon komoly hírverést csaptak az IoT-nek, az ipari internetnek, illetve ahogy nálunk elterjedt az ipar 4.0-nak is. Sokan talán szkeptikusak ennek jelentőségével - “á, ez csak marketing!” - de én azt gondolom, hogy a piac evangelizációjában elévülhetetlen érdemei voltak ezeknek a kezdeményezéseknek még akkor is, ha sokat panaszkodtunk a túlzott marketingre.

Ezek a folyamatok milyen nyomot hagytak a hazai vállalatok digitális érettségben?

Bizonyára élénken él még sokak emlékezetében az a 3-4 évvel ezelőtti időszak, amikor megjelentek az első gépbeszerzésekhez kapcsolódó pályázatok, és ha valamilyen ipar 4.0 kapcsolódást is sikerült a pályázónak felmutatni, akkor plusz pontokra számíthatott az értékelés során. Ugyancsak ebből az időszakból származik több olyan élményünk, amikor egy autóipari beszállító azzal keresett meg bennünket, hogy adatokat kell gyűjteni, bármibe is kerül, mert heteken belül jönnek az auditorok, és meg kell mutatniuk a valós idejű adatokat.

 

Bóna Péter: Jelentős fejlődést értek el a cégek abban is, hogy sokkal felkészültebben tervezik meg az új beruházásokat

 

Szerencsére napjainkban már túl vagyunk ezen az időszakon, és a cégek többsége belátja, hogy ez nem így működik. A sikerhez nagyon komoly tervező munka kell. De a műszaki tervezés mellett talán a legfontosabb, a stratégiai gondolkodás. Nem spórolható meg a válasz azokra a kérdésekre, hogy egyáltalán mit szeretnénk ettől az egész ipar 4.0-tól, miért akarunk digitalizálódni, mire akarjuk használni az adatokat, mi az a vízió, ami felé haladni akarunk?

A kezdeti évekhez képest az is szembetűnő, hogy ma sokkal konkrétabb elképzeléseik vannak azoknak a vállalatoknak, akik elindulnak ezen az úton. Többségük már rendelkezik digitális vagy ipar 4.0 stratégiával. Pontos elképzelésük van arról, hogy hova szeretnének eljutni. Ez is azt mutatja, hogy gondolkodásmódban is nagyon sokat fejlődött a piac. A digitalizációs érettség megítélése kapcsán érdemes arra is emlékeztetni, hogy alapvetően nem a technológiával van probléma, hiszen az már évek óta rendelkezésre áll, és bárki számára elérhető.

Lehet, hogy ma már sokkal egyszerűbb adatot gyűjteni és a különböző platformokat kihasználni, de maga a koncepció nem sokat változott. Ami szerintem sokat fejlődött, és erről nagyon keveset beszéltek az elmúlt évtizedben, hogy hajlandóak legyenek az emberek az adat alapú gondolkodásra.

 


Összességében szerintem a digitalizáció folyamatának valahol a közepén járhat a vállalatok többsége.


 

Akik egy ideje már üzemi IT vagy OT alapon működnek, és már gyűjtenek egy ideje adatokat, azok viszonylag bátrabban indítanak el különböző kezdeményezéseket, ahol nagy mennyiségű adat elemzésével sikerül valamilyen értéket előállítani. Például hogyan lehet a selejtet nagymértékben csökkenteni, vagy a gépek meghibásodását előre jelezni? A prediktív karbantartás ragyogó példa arra, hogy nagy mennyiségű adat elemzésével hogyan lehet előrejelzéseket készíteni.

Mi lehet az oka, hogy nem haladnak nagyobb léptékben a hazai cégek a digitalizáció és az ipar 4.0 bevezetésével, holott a technológia ismert, és a bevezetést támogató szakértő cégek is rendelkezésre állnak?

A gyárak esetében mindig az a legfontosabb, hogy menjen a gyártás. Kevés üzem engedheti meg magának, hogy olyan “hóbortokkal” foglalkozzon, mint például, hogy kössük hálózatba vagy éppen elemezzük az adatokat, ugyanis a termelés nem állhat le. Tehát mindig van sürgősebb dolog. Sajnos azt kell mondani, hogy az elmúlt évtized - amúgy kedvező gazdasági - konjunktúrája sem kedvezett az ipar 4.0 bevezetéseknek, mert mindenkinek nagyon jól ment az üzlet. Egy hosszú fellendülési szakaszban voltunk, amikor hiányzott a komoly motiváció például a költségcsökkentésre.

 

Már korábban lehetett látni, hogy lassan kezdünk ennek a fejlődési ciklusnak a végére érni

 

Az új üzemek, gyártócsarnokok építése a folyamatmérnökök minden energiáját felemésztette, így akik értettek az adatok elemzéséhez és a mélyebb összefüggések felismeréséhez, a sorozatos termelési projektek minden idejüket elvitték. Ezért nem maradt energia akár egy egyszerű elemzési projekt bevezetésére sem. Ez egy nagyon tipikus helyzet, amikor mindig van fontosabb feladat. Még akkor is, ha tetszik a megoldás és látják az értéket is.

Talán gyorsabban lehetne haladni, ha elegendő lenne felnyúlni a polcra és levenni valamilyen dobozos megoldást, amelynek megvannak a különböző moduljai legyen az gyártás, pénzügy, HR vagy éppen IT és gyakorlatilag indulhat is az ipar 4.0 projekt?

Nem teljesen. Nagyon fontos és már korábban említettem, hogy elengedhetetlen egy világos vállalati stratégia: mi a cél az ipar 4.0 bevezetésével, milyen adatokat akarunk gyűjteni, mire használjuk ezeket az adatokat. Ha megvannak a válaszok ezekre a kérdésekre, akkor lehet választani akár dobozos megoldásokat is, ez feladattól függ. De természetesen vannak olyan esetek, amikor egyéni, cégre szabott megoldást kell alkalmazni, vagy ezek kombinációjából kell némi fejlesztéssel létrehozni azokat a rendszereket, amelyek tökéletesen szolgálják a kitűzött célokat. De ismét csak azt tudom mondani, hogy a legfontosabb,  gondoljuk át alaposan, hogy a fejlesztések milyen célt szolgálnak.

Az elmúlt években szinte minden az adatokról szólt. Melyek lehetnek azok a további trendek, amelyek meghatározzák a fejlődés irányát ?

Valóban, az adatot már ezerféle névvel illették (olaj, gyémánt, arany stb), de a lényegen ez nem változtat: ma is ugyanolyan fontos, hogy az adatból értéket tudjunk teremteni. Például már évtizedekkel ezelőtt is létezett mesterséges intelligencia, persze más szintet képviselt mint napjainkban, amikor sokkal több lehetőség áll rendelkezésre. Többek között sokat fejlődtek a képfelismerő algoritmusok, így gépi tanulás alapján, a minőségbiztosítás területén az emberi szemmel történő ellenőrzést bizonyos esetekben már ki lehet váltani gépi eszközökkel. Tehát fejlődik a technológia, de a koncepció jelentősen nem változott.

 

A biztonságos távoli eléréshez kapcsolódó megoldások területe különösen fontossá válik

 

A magyar gyárak nagy többségében ugyanakkor még az adatgyűjtés kialakítása zajlik. A hazai állapotokra jellemző, hogy többnyire az alapadatok, – mint pl. az OEE mutató összetevői, az állásidő, vagy hogy milyen teljesítményen futnak a gépeink, jó vagy rossz termékeket gyártunk – gyűjtését és vizualizálását kezdik kialakítani.

Tekinthetjük-e a vírusjárványt - a korábbi pénzügyi-gazdasági válságokhoz hasonlóan -  mérföldkőnek technológiai és üzleti szempontból?

Már korábban lehetett látni, hogy lassan kezdünk ennek a fejlődési ciklusnak a végére érni. A tavalyi Smart Factory ConnAction konferenciánkon már feszegettük azt a kérdést, hogy ha majd jön a válság, akkor biztos mindenkinek nagyon sok ideje lesz, és arra fog fókuszálni, hogy hogyan tudja a korábban elhalasztott fejlesztési projekteket végigvinni. Jelenleg a vírusjárvány idején ez elvileg lehetséges lenne, de most más problémákkal szembesülnek a cégek, amiket át kell hidalni.

Úgy tűnik, hogy talán majd a jövő év vagy 2022 lesz az az időszak, amikor úgy igazán eljön az adatalapú gyártás ideje. Ugyanakkor azt gondolom, és céges szinten azt tapasztaljuk, hogy ugyan történnek lassulások, és vannak bajban lévő gyártó vállalatok a visszaesett megrendelés-állomány miatt, de ezzel együtt az ipar 4.0-t szolgáló projekteket többnyire nem állították le, a vírus járvány kellős közepén is folytatják a megkezdett projekteket.

 


Jelentős fejlődést értek el a cégek abban is, hogy sokkal felkészültebben tervezik meg az új beruházásokat.


 

Korábban egyáltalán nem gondoltak például az adatgyűjtésre, ma már több cégnél úgy írják meg a követelményeket a gépgyártók felé, hogy meghatározzák, milyen szabványos kommunikációs protokollt, ipari interfészt kell biztosítani, melyen keresztül tudnak kommunikálni a különböző IT rendszerek az OT rendszerekkel.

Sajnos az évekkel ezelőtt megvásárolt gépek esetében ezt nem tették meg, és ez elég komoly probléma volt. Egyrészt a garanciális idő alatt nem lehetett hozzáférni a gépekhez, és a gyártó csak nagyon komoly összegért volt hajlandó hozzáférést adni az adatokhoz. Mindez oda vezetett, hogy gyakran inkább lemondtak az adatgyűjtésről, mert túl sokba került volna. E tekintetben nagyon sokat fejlődtek a cégek.

Kik lehetnek az elkövetkezendő évek nyertesei, és lehetséges-e a járvány okozta helyzetből jól kijönni?

Ha az iparágakról beszélünk akkor a helyzet egyértelmű nyertesei a gyógyszergyárak és az egészségipar területén működő cégek. A mi megrendeléseink száma is megnövekedett ebből az iparágból. Általános értelemben úgy gondolom, hogy azok a vállalkozások kerülhetnek vezető pozícióba, akik nem hagyják magukat eltéríteni a céljuktól, attól, hogy egy digitális vállalat irányába induljanak el.

Ha következetesen mennek tovább ezen az úton, akkor a későbbiekben nagyon komoly versenyelőnyre tehetnek szert. Amit egyébként kifejezetten a vírus járványnak “köszönhetünk”, hogy az üzemi, tehát az OT rendszerek biztonságos távoli elérése előtérbe került: fény derült arra, hogy ez számos termelőegységnél hiányzott, és sok esetben az IT biztonsági szakemberek számára nem elfogadott megoldásokat használtak. Ebben elkezdődött most egy nagyon komoly előrelépés.

A vírusjárvány következményeként beszélhetünk-e bizonyos területek felértékelődéséről vagy mások háttérbe szorulásáról?

Ahogy említettem a biztonságos távoli eléréshez kapcsolódó megoldások területe különösen fontossá válik, miután nem csak az irodai dolgozók, hanem a mérnökség is elkezdett otthonról dolgozni. Ezért olyan megoldások bevezetésére kell sort keríteni, ami kielégíti nem csak a munkavállalók, hanem az IT biztonság elvárásait is.

 


Egyébként is jól látható, hogy az ipari rendszerek elleni kibertámadások nagyságrendekkel megnőttek az elmúlt időszakban.


 

A megfelelő védelmi rendszer kiépítése mellett legalább akkora figyelmet kell fordítani a szemlélet alakításra. Érdemes elfelejteni azt a típusú hozzáállást, hogy velem ez nem történhet meg, mert nagyon sokba kerül egy kibertámadás következményeinek felszámolása. Az is tagadhatatlan hogy az ipari OT rendszerek szinte teljesen védtelenek, de szerencsére elindult a felhasználók oldaláról a gondolkodás, hogy hogyan lehet csökkenteni a támadás esélyét és hatékony biztonsági rendszereket kiépíteni. Ebben az esetben is fontos hangsúlyozni a különböző rendszerek beszerzésénél az átgondolt stratégia és a kollégák képzésének fontosságát, és – bár magunk ellen beszélek – nem meggondolatlanul mindenféle eszközbe beruházni.

Beszéljünk néhány szót az idei Smart Factory konferenciáról! A vírusjárvány előtti időszak körülményei között is komoly kihívást jelentett volna egy ennyire sokszínű program összeállítása. A számok jól tükrözik a rendezvény méretét: 7 workshop, közel 20 előadás, 17 előadó valamint számos panelbeszélgetés és networking lehetőség. De hogyan lehet az online térben három napon keresztül a szakembereket a monitor elé ültetni?

Természetesen nem célunk, hogy bárki is napokon keresztül a képernyőt fürkéssze. Ez a korábbi konferenciáinkon sem volt jellemző. Mindig bátorítottuk a résztvevőket, hogy csak azokon az előadásokon vagy workshopokon vegyenek részt, ami értéket jelent számukra, és egyébként használják ki a networking lehetőségeket.

Az online térben is erre törekszünk, hiszen egy olyan applikációt fogunk használni, aminek segítségével nemcsak látják egymást a résztvevők, hanem bizonyos információk nyilvánossá tételével fel tudják venni egymással a kapcsolatot üzenetek formájában, vagy akár virtuális megbeszéléseket is szervezhetnek egymással. Ezeket a platformon belül le is lehet bonyolítani.

Némileg kevesebb lett a klasszikus értelemben vett konferenciatartalom, de több neves hazai és külföldi előadó most is megtalálható a programban. Ahogy említettem, nagy hangsúlyt fektetünk a workshopokra, ahol gyakorlati tudásmegosztásra lesz lehetőség, hiszen a korábbi tapasztalatok alapján elsősorban erre vágynak a résztvevők, így konkrét tapasztalattal, tudással, és élménnyel gazdagodnak. Tudásmegosztás, interaktivitás és szakmaiság, ez a három nap jelszava. Ezek azok az alapértékek, amelyek mentén kezdtük el újra gondolni a programot.

Adatok megbízható továbbítása a gyártásban
A Profinet az ipari automatizálás terén világszinten az első számú Ethernet-alapú kommunikációs megoldás.
Az e-mailek védelme nem ér véget egy erős jelszóval
A modern üzleti kommunikáció alapját képező elektronikus levelezés továbbra is a rosszindulatú programok terjesztésének egyik leghatékonyabb és legelterjedtebb csatornája.
Virtuális gumiabroncs-fejlesztés eredménye a Lamborghini Hurricán STO kiemelkedő teljesítménye
A Lamborghini a Bridgestone-t bízta meg a 2021-ben piacra kerülő Huracán STO szuperautója egyedi abroncsainak fejlesztésével.
Manufacture IT 2020: mehet-e a gyártás online?
Idén virtuális formában jelentkezik a Manufacture IT konferencia, amely a hazai gyártóipar digitalizációjának segítését tűzte ki célul.
Egységes automatizációval állhat talpra az ipar
Évente mintegy 20-30 milliárd dollárt költenek az ipari felhasználók az automatizációs rendszereik szervizelésére, karbantartására, azonban ennek az összegnek a túlnyomó többsége megtakarítható lenne, ha egységes automatizálási megoldásokat alkalmaznának – állapítja meg az ARC Advisory Group elemzése.